WESSELÉNYI MIKLÓS, A NYOLCAK, RICHTER GEDEON

Virág-Halvax Eszter összeállítása

December 30., Dávid napja

1796-ban ezen a napon született báró Wesselényi Miklós, az országgyűlési főrendiház vezére, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, az 1838-as pesti árvíz árvízi hajósa. 1821-1822-ben Széchenyi István társaságában hosszabb utazást tett Franciaországban és Angliában. Visszatértük után az országgyűlési főrendű ellenzék vezérei lettek. Wesselényinek nem lévén magyarországi birtoka – a diétán csak “hallgató” lehetett. Annál tevékenyebb volt azonban más téren: részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot tett magyar színház felállítására és létrehozta az első vívókört. 1831-ben az Akadémia tiszteletbeli taggá választotta. Miután Szatmárban birtokhoz jutott, az 1830-as pozsonyi diétán már a felsőtábla tagjaként a reformmozgalom elismert vezetőjeként tündökölt. Előtérbe kerülését Széchenyi István is pártolta, mert úgy vélte: a “hatalmas, méltóságos, királyi tekintetű magyar” alkalmasabb nála erre a szerepre. Wesselényit felszólalásai, 1831-ben írott, de csak két évvel később, külföldön megjelent Balítéletekről című műve az udvar, a jottányi változtatást sem engedő Metternich kancellár célpontjává tették. 1835 elején előbb az erdélyi, majd a magyarországi királyi tábla is perbe fogta – előbbi az 1835–36-os erdélyi országgyűlés üléseiről készített naplónak a cenzúrát megkerülő terjesztése miatt, utóbbi az 1834. decemberi nagykárolyi megyegyűlésen elmondott beszéde miatt, melyben igen élesen bírálta a kormányzatot az úrbéri reformok elbuktatásáért.

A perben Kölcsey Ferenc volt a védője. 1838-ban a pesti árvízben életeket mentett, ezért az árvízi hajós nevet kapta. A perben 3 év börtönre ítélték, a büntetését a budai várban kezdte tölteni. Két hónap után engedélyezték, hogy súlyosbodó szembaja gyógykezelésére a sziléziai Gräfenbergbe utazzék. Innen 1843-ban tért haza és 1848-ig Zsibón élt Kolozs vármegye alispánjaként. 1848-ban vakon s betegen jelentős része volt abban, hogy a kolozsvári országgyűlés is kimondta Erdély unióját Magyarországgal. Ezzel a magyar országgyűlésnek is tagja lett, de már 1848 szeptemberében családjával a morvaországi gyógyhelyre, Gräfenbergbe menekült, mert a forradalom nehézségeinek felismerése következtében elvesztette hitét az ellenállás sikerében. Ehhez a lépéséhez testi rokkantsága is hozzájárult. Felesége, Lux Anna, élete végéig ápolta. Onnan hazatérőben tüdőgyulladást kapott és 1850. április 21-én Pesten meghalt.

1909-ben ezen a napon  volt a Nyolcak első kiállításának megnyitója. A Nyolcak 1909 és 1918 között a legjelentősebb magyar avantgárd művészcsoport a század elején. A Nyolcak művészetére a századelő avantgárd képzőművészeti irányzatai hatottak, elsősorban a fauves, a posztimpresszionizmus, Paul Cézanne festészete, kisebb mértékben az expresszionizmus és a kubizmus, valamint a szecesszió. A századelőn forradalmi művészcsoportnak számítottak. Az új korszak új kifejezési formájának keresői voltak. Tevékenységük ékes bizonyítéka, hogy a századelő magyar művészete az európai művészetbe integrálódott. A Nyolcak tagjai a század első éveiben valamennyien megfordultak tanulási céllal Párizsban, és hosszabb-rövidebb ideig részt vettek intézményes képzésben. Legkedveltebb intézmény a Julian Akadémia volt körükben: 1901 és 1907 között itt tanult Pór Bertalan, Márffy Ödön, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Berény Róbert, Orbán Dezső és Kernstok Károly – az utóbbit leszámítva valamennyien Jean-Paul Laurens növendékeként. De el-eljártak a többi magániskola és az akadémiák esti rajzóráira is, ahol – ekkoriban Henri Matisse, André Derain, Albert Marquet – azaz a francia fauves-ok markáns képviselői – is megfordultak. 

1909. december 19-én jelent meg a a sajtóban a hír, hogy Új Képek címmel nyolc festő csoportkiállítást hoz létre a Könyves Kálmán szalonban. A Kernstok körül verbuválódott társaság többnyire a magyar Vadak fiataljaiból került ki, de a nagybányai neósok markáns képviselői nélkül. Csoportnevet ekkor még nem választottak, csak a bemutatkozó tárlatuknak adtak címet. Az Új képek elnevezés egyértelmű utalás volt az irodalomból vett korszakos jelentőségű példára: Ady Endre 1906-ban megjelent Új versek című kötetére. A festők ezzel azt sugallták, hogy ők ugyanúgy a korszerű párizsi szellemet jelenítik meg a maguk eszközeivel, mint a költő a verseivel. Az irodalmi áthallást a kritikusok is nyomban megértették, és a kiállítás kapcsán „festészeti adyzmust” emlegettek. A kiállított 32 festmény nagy botrányt kavart. Magyarországon ekkor még az impresszionista, természetelvű festészet is szokatlannak számított, a természetestől eltérő, harsány színvilág, a meztelen emberi test idealizálás nélküli, sőt torzított bemutatása pedig egyenesen felháborította a nagyközönséget. A hazai közönséget teljesen felkészületlenül érték az olyan alkotások, mint Czigány Dezső Önarcképe, amelyet csak „zöld hajú szörnyetegként” emlegettek.

1944-ben ezen a napon hunyt el Richter Gedeon,  a modern hazai gyógyszeripar megteremtője. Szülei halála miatt egyéves korától, 1873-tól árva gyerekként Gyöngyösön nevelkedett, ahol 1890-től gyógyszerészgyakornok volt. 1895-ben a Budapesti Tudományegyetemen gyógyszerész oklevelet szerzett kitűnő minősítéssel. Két évvel később külföldre utazott, és több európai gyógyszertárban és gyógyszergyárban tanulmányozta a gyógyszergyártás módszereit. 1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllői út és a Márton utca sarkán a Sashoz címzett patikát, ahol organoterápiás gyógyszereket állított elő. 1907-ben Kőbányán felépítette az első magyarországi gyógyszergyárat, melyet vezérigazgatóként irányított. A gyár elsõ nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin volt, a Hyperol nevű fertőtlenítő tabletta pedig az I. világháborúban kapott jelentős szerepet. Az első világháború kitörésekor már 24 gyógyszerszabadalma volt. A második világháború elején a gyár már öt világrészre kiterjedő képviseleti hálózattal és 10 leányvállalattal rendelkezett, 34 államban bizományi raktárt létesített. 1942-ben megfosztották vezérigazgatói tisztségétől a zsidó törvények miatt, majd a gyárból is kitiltották. 1942-től bizalmas munkatársai útján otthonából illegálisan irányította a céget. 1944 őszén a gyár tevékenysége szinte teljesen megbénult, még Svájcba távozhatott volna, de nem akarta elhagyni vállalatát. Decemberben Richter Gedeont kivégezték a nyilasok, másokkal együtt a Dunába lőtték. A világháború után az újjáépült Richter gyár Kőbányai Gyógyszerárugyár néven működött. 1972-ben Richter Gedeon születésének 100. évfordulóján Richter-emlékérmet alapítottak és a volt Üllői úti Sas gyógyszertárat emléktáblával jelölték meg. Richter első organoterápiás készítményét, a vérnyomást növelő mellékvesevelő-hormon kivonatát (adrenalin), a Tonogen suprarenalét még ma is használják a gyógyászatban.

Cimkék

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írása