Virág-Halvax Eszter összeállítása
December 25., István, Dénes napja
Minden valószínűség szerint 1000-ben ezen a napon koronázták Magyarország első királyává Istvánt. A koronázás időpontjául a krónikák és az évkönyvek hol az 1000., hol az 1001. évet adják meg. A pécsi püspökség alapítólevelének dátumából kiderül, hogy 1009. augusztus 23-án István király uralkodásának 9. évében volt, a koronázás tehát 1000. augusztus 23. és 1001. augusztus 22. között történt. A 11. és a 12. században vezetett királylajstrom szerint, amely tartalmazta István uralkodásának hosszát év-hó-napban megadva, a koronázás és a halál között harminchét év, hét hónap és tizennégy nap telt el. Halála augusztus 15-re esett, így a koronázás dátumául 1001. január 1. adódik. Ez összhangban lenne az ezredforduló világvége-várásával, amely nyilvánvalóan nem következett be január 1. eljövetelével, és így megeshetett a koronázás. Ez továbbá összhangban van azzal a ténnyel is, hogy az István koronázását támogató III. Ottó császár 1000. augusztus 14. és 1001. február 15-ig Rómában tartózkodott. A 11. században az év kezdete Jézus születésének napja, tehát az 1001. év első napja 1000. december 25. volt. A koronázási szertartásra egyesek szerint Esztergomban más feltételezések szerint Székesfehérvárott került sor.
Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista1642-ben ezen a napon született Wollsthorpe by Colsterworth-ban. Ő az újkori történelem egyik kiemelkedő tudósa. Korszakalkotó műve a Philosophiae Naturalis Principia Mathematca ( Természetfilozófia matematikai alapelvei, 1867), amelyben leírja az egyetemes tömegvonzás törvényét, valamint az általa lefektetett axiómák révén megalapozta a klasszikus mechanika tudományát. Ő volt az első, aki megmutatta, hogy az égitestek és a Földön lévő tárgyak mozgását ugyanazon természeti törvények határozzák meg. Matematikai magyarázattal alátámasztotta Kepler bolygómozgási törvényeit, kiegészítve azzal, hogy a különböző égitestek nem csak elliptikus, de akár hiperbola- vagy parabolapályán is mozoghatnak. Törvényei fontos szerepet játszottak a tudományos forradalomban és a heliocentrikus világnézet elterjedésében.
Mindemellett optikai kutatásokat is végzett. Ő fedezte fel azt is, hogy a prizmán megfigyelhető színek valójában az áthaladó fehér fény alkotóelemei, nem pedig a prizma fényt színező hatásának tudhatók be – ahogy Roger Bacon feltételezte a 13. században –, valamint feltételezte, hogy a fénynek részecske természete van. Newton, csakúgy, mint Leibnitz az analízis, vagy más néven az infinitezimális kalkulus egyik megalkotója.
Váci Mihály Kossuth díjas és kétszeres József Attila díjas költő, műfordító 1924-ben ezen a napon született Nyíregyháza-Ókisteleki szőlőben. Nyíregyházán tanítóképzőt végzett, majd tanyasi iskolában tanított. A második világháború idején segédszolgálatos katona volt, a háború után kollégiumi igazgató lett. Ifjúkorától betegeskedett (katonai szolgálat közben kapott vesebetegségből eredő fertőzés a lábára ment, később pedig tüdőbajjal küzdött), gyenge szervezete miatt folyamatosan a halál árnyékában élt. 1949-ben felkerült Budapestre, ahol a Tankönyvkiadó munkatársaként szerkesztői munkákat végzett. Az irodalmi közéletben is aktívan részt vett: az Élet és Irodalom munkatársa, majd haláláig az Új Irás folyóirat szerkesztője volt. 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő volt. Sokat utazott külföldre, ezek az utazások hatással voltak gondolkodására és költészetére egyaránt. Kulturális delegáció tagjaként Vietnamban érte a halál. Első versei 1955-ben jelentek meg az Új-Hang című folyóiratban, s ugyanebben az évben megjelent Ereszalja című verseskötete, amelyet a kritika is figyelemmel illetett. 1958-ban hat versét beválogatták a Tűz-tánc című antológiába. Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon című kötete országos érdeklődést keltett, s már nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség is felfigyelt költészetére. A hatvanas évek első negyedétől számítható művészetének szokatlanul nagy volt a népszerűsége: számos rendezvény szinte nélkülözhetetlen költeménye egy-egy Váci-vers volt. Költészete tematikusan igen sokrétű és újító volt, formailag azonban meglehetősen hagyománykövető (szabadverset nemigen írt). Verseiben – különösen a fiatalabb korában írtakban – megjelentek a kommunista, szocialista köntösbe burkolt társadalmi témák, a korai Váci Mihály nyugodtan nevezhető „proletárköltőnek” (aligha kétséges, hogy maga is így gondolta), azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez többet jelent, mint a kor sematikus brossúraköltészetét. Ez a téma mindvégig megmaradt, de emellett megjelentek más témák is, mint a gyökerek, az otthon és a család, az önéletrajzi elemek, valamint az olyan modern és „emberi” témák, mint a szerelem, az öregedés, az emberiség és az egyén jövője, vagy az elidegenedés