Száz éve született Breznay József
2016. 09. 01 16:32:08..MTI
Két kiállítással emlékeznek ősszel a 100 éve született Breznay Józsefre. A kiállítások szervezésében részt vevő Mednyánszky Társaság közleménye szerint az elsősorban Nyugat-Európában ismert Breznay József festőművész (1916-2012) munkásságáról hatalmas hagyatéka ellenére is kevesen tudnak Magyarországon. A hazai közönség eddig ritkán találkozhatott alkotásaival, legutolsó nagyszabású kiállítása 1982-ben volt a Műcsarnokban, ahol legismertebb művei voltak láthatóak.
A magyar művész idén lenne 100 éves, ennek alkalmából nyílik a két hiánypótló tárlat. A Vigadó Galériában szeptember 3-tól Breznay József nagyméretű vásznait, festői törekvéseit mutatják be a szervezők, a kiállítás kurátora Breznay András, a Mednyánszky Társaság elnöke, az alkotóművész fia. Szeptember 20-tól lesz látogatható a Klebelsberg Kultúrkúria tárlata, ahol az alkotó nagyközönség előtt eddig még be nem mutatott akvarelljeit, rajzait állítják ki. A kiállítás kurátora Gánóczy Mária festőművész, Breznay József felesége.
Breznay József 1939-ben aranyéremmel diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Benkhard Ágost növendékeként, ahol hamar kitűnt kivételes tehetségével, megrázóan mély arckép-ábrázolásaival. Szőnyi István tanársegédjének választotta, és pályakezdőként elnyerte az akkoriban legnagyobb kitüntetésének számító római ösztöndíjat is. A Római Iskola művészi örökségéből indulva a sajátosan költői, nyitott szellemű realizmusban találta meg egyéni kifejezésmódját.
1957-es párizsi útján találkozott az ott élő művészkolóniával és vált a Salon des Independants tagjává. Művészetében ekkor fordulat következett be, amelynek hatására szimbolikus tartalmú, szürrealizmushoz közeli képeket alkotott, ám a realista stílusjegyek mindvégig felismerhetőek maradtak munkáin. Festészetét az ember és a táj egységének keresése, a színgazdagság, a motívumok kollázsszerű alkalmazása jellemzi. Képei sajátos önvallomások a család, az anyaság, a szerelem, a szemlélődés témáira, de foglalkoztatják tájképek, csendéletek, mitologikus-történelmi ábrázolások is.
A festőművésznek a múlt század közepétől jelentős egyéni kiállításai voltak, amelyek közül a legfontosabbak a Fényes Adolf Teremben (1953), a Műcsarnokban (1972, 1982), Párizsban (1962), Düsseldorfban (1964), Hannoverben (1966), Uppsalában, (1968), Brüsszelben (1971), Münchenben (1972), Milánóban (1974) és Parmában (1979) rendezett tárlatok. Képeit előszeretettel vásárolták magángyűjtők, művei megtalálhatók a magyar és külföldi közgyűjteményekben is.
Munkássága elismeréseként számos kiállításon - többek között 1939-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és 1989-ben Bourbonne les Bains-ben - aranyérmet, Deauville-ben Grand Prix-t, Brüsszelben bronzérmet nyert, 1953-ban Munkácsy Mihály-díjat, 1958-ban Csók István-emlékérmet kapott. 2010-ben elnyerte a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíját. 1996-tól haláláig a Mednyánszky László eszmei hagyományait továbbörökítő, munkásságát gazdagító Mednyánszky Társaság elnöke volt - olvasható a közleményben.
