Kosár

STRADIVARI, PAUL KLEE ÉS GYURKOVITS TIBOR

2018. 12. 18 00:01:00..Virág-Halvax Eszter

Virág-Halvax Eszter összeállítása

December 18., Auguszta napja

1737-ben ezen a napon hunyt el Antonio Stradivari, olasz hegedűkészítő, szakmájában mai napig a legjobbnak számít. Nevének latin változata, egyben az általa készített vonóshangszerek neve is Stradivarius. Ferdinando Sacconi, a XX. század egyik legjelentősebb hegedűkészítője szerint hangszereinek hangkaraktere a fapácoláshoz felhasznált kvarc-kálium-nátrium keverék eredménye.  Sokan a Stradivari által alkalmazott különleges lakkozásnak tulajdonítják a máig utánozhatatlan, egyedi hangzást. Újabb kutatások kimutatták a Stradivari-alkotta hangszerek rendkívüli minőségének másik okát: az úgynevezett Kis-jégkorszak ( 1400 körül) lehetővé tette a legegészségesebb fákban a teljesen arányos évgyűrűk kialakulását. Ez a nyersanyag szinte teljesen mentes a hibáktól, vagyis igen szabályos, sűrűn évgyűrűzött. Stradivari személyesen utazott el, Trentinoba, hogy a hegedűi számára leginkább megfelelő fenyőfákat kiválassza. Az a vidék ma is egyik termőhelye a világ legjobb, húros hangszer-testek készítésére alkalmas fáinak. 2006-ban hozták nyilvánosságra német hegedűkészítő mesterek legújabb megállapítását, amely szerint a fa szerkezetét bizonyos gombafajokkal történt kezelése is tökéletesíthette erre a szintre.

Stradivari a legjobb hangszereit 1698 és 1725 között készítette, a csúcspont 1715 körül lehetett. Ezek még tökéletesebbek, mint az 1725 és 1730 között készültek. Az 1730 utáni példányokat – valószínűleg – már a fiai (Francesco és Omobono) készítették. Becslések szerint több mint 1100 hangszert alkotott (beleszámítva a brácsákat, csellókat, lantokat és gitárokat). Ma ezekből 650 még megvan, de csak körülbelül 50 maradt meg tökéletesen egyben. A legnagyobb Stradivari-hangszergyűjtemények a madridi királyi palota hangszermúzeumában (két hegedű, két gordonka és egy brácsa) és az USA Kongresszusi Könyvtárában (három hegedű, egy brácsa és egy gordonka) tekinthetők meg.

1879-ben ezen a napon született Paul Klee, svájci festő, grafikus, aki gazdag intellektusú, kitűnő humorú családban nőtt fel. Az apja zenepedagógus volt, szigorú ítélőképességgel és szarkasztikus látásmóddal rendelkezett. Később halt meg, mint saját fia, és voltak benne anarchisztikus vonások is. Az anyja szenzibilis és szép volt, a zene iránti vonzalmát gyönyörű zongorajátéka is bizonyította. Klee titokzatos emberként élt  a többiek számára, akit érdekelt a geológia és a biológia is. Korán jelentkezett a rajz iránti önkifejezési vágya. Először azonban hegedülni tanult. Így tízéves korában már a berni tartományi zenekarnak volt a tagja. A családnak nem volt sok pénze, ezért többnyire akvarellel dolgozott egy műteremnek kialakított konyhában. Festett és vonósnégyesben játszott, különösen Mozart és Bach zenéjét kedvelte, és eredeti interpretációban, bravúrosan játszotta őket. Sokszor foglalkozott a zene és a képzőművészet kapcsolatával: ritmikai képleteket alakított át vizuális jelekké, festészetében sokszor a zene volt a követendő példa. 

A zenei tehetsége hol a kompozíciós biztonságban, műveinek karcsú és játékos vonalvezetésében, a matematikai gondolkodásmódban, hol pedig a sziporkázó humorában mutatkozott meg. Klee szerint a művészi forma közvetlen összefüggésben van a matematikával. A zenei művek elvont és testetlen szerkezetének felismerése miatt később a képzőművészeti formákat is ilyen matematikai tisztasággal szemlélte. Humán gimnáziumba járt, amit ki nem állhatott. 18 éves korában Münchenbe ment, ahol ekkoriban két fő irányzat volt jelen: egy természeten alapuló lírai festészet és a szecesszió művészete.1898-ban Klee egy müncheni mester, Knirr szabadiskolájának növendéke lett, majd két év múlva Franz Stuck akadémiai osztályába ment, itt tanult ekkor Kandinszkij is. 1911-ben csatlakozott a Der Blaue Reiter csoporthoz, és a csoport működésének rövid ideje alatt neve ismertté vált.

1931-ben ezen a napon született Gyurkovics Tibor, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus. A budapesti piarista gimnáziumba járt,  itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után pszichológusi oklevelet szerzett az ELTE BTK-n. Ezután a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadója lett. 1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának elnöke lett, ezért később meghurcolták és elvesztette az állását is. Egy évig kisegítő iskolai tanárként dolgozott Kőbányán, majd néhány évig vezető pszichológus volt egy gyermekgondozóban. 1960 és 1968 között az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben volt pszichológus. Itteni tapasztalatai számos regényében és versében megjelentek. 1968-tól írásaiból kezdett élni, bár voltak más kötöttségei is: bíróság igazságügyi szakértőként, színházi dramaturgként, illetve szerkesztőbizottsági tagként is tevékenykedett. 1991-től a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője, 1992-től a Lyukasóra című folyóirat alapítója és szerkesztő bizottsági tagja volt. Verseket tizenöt éves kora óta (1946) írt. A Vigília 1958-as májusi számában Rónay György mutatta be költeményeit. Első mesterei és példaképei Weöres Sándor és Pilinszky János voltak. Első verseskötete 1961-ben jelent meg, összesen negyvenkilenc kötetnyi verset adott ki. Ezek mellett regényeket, elbeszéléseket, lírai esszéket, színműveket és publicisztikát is írt, ezért nevezték őt a magyar irodalom pentatlonistájának, illetve öttusabajnokának.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írása

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni! - BEJELENTKEZÉS
Impresszum
© Magyar-műhely.hu minden jog fenntartva