MUNCH, MARCONI, KONDOR BÉLA

Virág-Halvax Eszter összeállítása

December 12., Gabriella napja

1863-ban ezen a napon született Edvard Munch, norvég expresszionista festő. 1892-ben otthon megtartotta második önálló kiállítását, amely a helyi kritikusok körében felháborodást keltett, viszont figyelemre méltónak találta Adelsten Normann, a Berlini Művészek Szövetségének igazgatója. 1889-ben nyílt meg Munch első önálló kiállítása Norvégiában. Októberben állami ösztöndíjjal beiratkozott Párizsban Léon Bonnat-hoz. Néhány évvel később, 1892-ben otthon megtartotta második önálló kiállítását, amely a helyi kritikusok körében felháborodást keltett, viszont figyelemre méltónak találta Adelsten Normann, a Berlini Művészek Szövetségének igazgatója. Meghívta a kiállítás anyagát Berlinbe. Az azonban ott is botrányt kavart, mivel a szervezet tagságának ízléséhez a képanyag túl radikális volt. A kiállítást egy hét múlva bezáratták. 1893-ben Párizsban megjelentette híres kompozícióját,  A Sikolyt. 1897 környékén egy szimbolista körhöz csatlakozott. Teljesítménye csodálatraméltó volt ebben az időben. 1892-1909 között 106 alkalommal volt kiállítása Skandináviában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában, Olaszországban, Oroszországban, Csehországban és az Amerikai Egyesült Államokban: New York-ban és Chicagóban. A christianiai Nemzeti Galéria 1899-ben megvásárolta két képét.

1908-ban a Norvég Királyi Szent Olav Rend lovagjává ütötték. Ekkorra már Munch egészsége nagyon leromlott az alkohol és a rengeteg munka hatására. 1908-ban idegösszeroppanást kapott Koppenhágában. Bevonult egy pszichiátriai klinikára, ahol 8 hónap alatt leszokott az alkoholról. 1909-ben végleg letelepedett Norvégiában. Christiania mellett birtokot vásárolt és ott élt hosszú élete végéig. Számos Munch-képet eltávolítottak a német múzeumokból a “Degenerált Művészet” elleni náci kampány jegyében, és Norvégia német megszállása idején megszakított minden kapcsolatot a németekkel. Munch az expresszionizmus egyik első képviselője volt. Művészetét a szorongás, az elvágyódás, a pesszimizmus és a borzalomlátás jellemzi. A plein air foglalkoztatta. Németországi tartózkodása alatt egyértelműen vezető egyénisége lett a szecessziós mozgalomnak. 1907 után művészete gyökeresen megváltozott, lecsillapodott. Stilizáltabb lett és megjelentek festményein az impresszionista jegyek. Edward Munch stílusa stilizáló, dekoratív, szecessziós vonalvezetésű lett. Művészetének formaelve, szimbolikája nagy hatással volt a kor szecessziós festőire.

1901-ben ezen a napon Guglielmo Marconi olasz fizikus először létesít sikeres rádiókapcsolatot Európa és Amerika között. Az olasz feltaláló 1909-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat Karl Ferdinand Braun-nal együtt. Marconit lenyűgözték Heinrich Hertz elektromágnesességgel kapcsolatos munkái. Azok alapján látott neki a “drótnélküli távíró” kidolgozásához. Az adást és a vételt nagyméretű antennákkal, a demodulálást kohererrel oldotta meg. Megvalósította az első Transz-Atlanti rádió-összeköttetést, ezt a munkáját a haditengerészet támogatta. A Titanic rádiósai a Marconi társaság alkalmazásában voltak, nem a hajótársaságéban. Marconi Nikola Tesla asszisztense volt Amerikában, ahol láthatta kutatásait és annak eredményeit. Marconi 1901-ben sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását, és a rádió feltalálásáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Tesla beperelte azzal a váddal, hogy Marconi ellopta a találmányát. A tárgyalások többször megszakadtak és elhúzódtak, végül 1943-ban (Tesla 1943. január 7-én bekövetkezett halála után) az Amerikai Legfelső Bíróság hivatalosan is Teslának tulajdonította a rádió feltalálását. A jelentés alapján Tesla szabadalmát már 1896-ban (tehát 4 évvel Marconi előtt) bemutatta. Továbbá a rádió más feltalálók eredményeit is tartalmazza. Ezért Marconitól megvonták a rádió feltalálásának elsőségét. Említésre méltó, hogy Alexander Sztyepanovics Popov nyilvánosan is bemutatta a vezeték nélküli adatátvitelt 1895 május 7-én.

1972-ben ezen a napon hunyt el Kondor Béla, kétszeres Munkácsy-díjas magyar festőművész, grafikus, költő. Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, a fényképezésben új utakat keresett, orgonán is játszott. Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. A festő szakon nem sok újat tanult, sajátos stilisztikai eszközeinek szinte a főiskola kezdetétől birtokában volt. Diplomamunkáját, melyet 1956 nyarán védett meg, a vizsgabizottság által anakronisztikusnak tartott Jelenetek Dózsa György idejéből című hétrészes rézkarcsorozata volt. Ennek néhány darabja később mély benyomást tett Albert Camus-re, aki beszédet is tervezett írni Kondor tervezett párizsi kiállításának megnyitójára. Kompozícióiban az alkotás minden része sajátos jelentést hordoz és ezek szimbólumrendszeren keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Legtöbb álmát, gondolatát, vívódását rézlemezekbe karcolta, a rézkarctechnikának már a főiskola elvégzésekor kiváló mestere volt. Rézkarcain az egyik fő motívum a repülőgép, amelynek modelljeit gyakran maga is elkészítette. A repülőgép szárnyainak ősét Ikarus hordta vállain. Kondor Bélánál a repülőgép szárnyai a térben vagy gondolatban való emberi szárnyalást szimbolizálják.

Élete utolsó éveiben műtermében levő pálcikákból készített repülőgép-szerkezeteit fényképezte (Csend és Katasztrófa sorozatok). Halála után számos emlékkiállításon mutatták be műveit hazánkban és külföldön, műveit több közgyűjtemény, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Kiscelli Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum őrzi. Életében kevés festményt és grafikát vásároltak tőle a közgyűjtemények, többnyire könyv- és lapillusztrációkból biztosította megélhetését. Verseit költő kortársai, köztük Nagy László, Jékely Zoltán, Pilinszky János és Csukás István is elismerték, egyetlen megjelent kötetét csak mint a képzőművész melléktermékét fogadta a korabeli kritika.

Cimkék

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írása