MÁRIA VALÉRIA HÍD, KASS JÁNOS, HEINRICH SCHLIEMANN

Virág-Halvax Eszter összeállítása

December 26., István, Dénes napja

A Mária Valéria hidat Esztergom és Párkány között másodszor 1944. december 26-án a visszavonuló német csapatok robbantották fel. A második rombolás nyomai több mint fél évszázadig láthatók voltak. A hidat Feketeházy János tervezte, és 1894 februárjában a Cathry Szaléz hídépítő cég kezdte építeni, miután Vaszary Kolos érsek lemondott a vámszedési jogáról. Az eredeti, öt nyílású, 496 méter hosszú acélhidat két év alatt építették fel. A hídon 24 éven át élénk forgalom zajlott. A trianoni döntés értelmében a Duna államhatárrá vált, a hidat lezárták. A csehszlovák légionáriusok 1919. július 22-én felrobbantották a párkányi oldalon lévő nyílást, amit később ideiglenes gyaloghíddal pótoltak. A gazdasági szükségesség és a Nemzetközi Duna Bizottság ösztönzésére Csehszlovákia 1922-ben megkezdte a hídszerkezet helyreállítását. A munkálatokat 1923-1924-ben a Ceskomoravska Koiben cég, 1926-ban a pilseni Škoda Művek végezte. 1927-ben a pozsonyi Artur Komlós cég a korszerűtlen fa útpályát vasbetonlemezre cserélte és aszfaltburkolattal látta el. A hídon a forgalom 1927. május 1-jén indult újra, az autós forgalmat pedig 1928-tól engedélyezték. A híd újjáépítése 2000 októberében kezdődött. A két épségben megmaradt parti nyílást felújították, a felrobbantott hármat újra gyártották. Az eredeti 7,2 méteres űrszelvényt az új előírások szerint 9,5 méterre emelték a szlovák fél kérésére. Az új híd ívesebb lett a korábbinál, így azonban vasúti forgalom lebonyolítására nem alkalmas. Az elkészült hidat 2001. október 11-én adták át rendeltetésének.

Kass János Kossuth-díjas grafikus, szobrász, bélyegtervező, kiváló művész 1927-ben ezen a napon született. 1946-ban kapott keramikus mesterlevelet, majd az Iparművészeti Főiskolán tanult 1946 és 1949 között. A Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként 1949-től 1951-ig Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György volt a mestere. 1960–61-ben a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán a könyvművészeti tanszék aspiránsa volt. 1967-től az Iparművészeti Főiskola tipografikai tanszékén volt tanár. Az Új Írás folyóirat művészeti szerkesztője volt 1965–1973 között. Megszámlálhatatlan könyv illusztrációját készítette el, a mai középkorúak az általa illusztrált gyermek- és ifjúsági könyveken nőttek fel.

1973 óta postabélyegeket is tervezett. Magyarországon kívül számos önálló kiállítása volt: Londonban és Anglia több más városában, Zágrábban, Torinóban, Sidneyben, Párizsban, továbbá Hollandiában, Belgiumban és az Egyesült Államokban. 1985-től a szegedi Kass János Galéria állandó kiállításán láthatóak fontos művei. Jelentősek könyvillusztrációi és bélyegtervei. A Magyarországon bemutatásra nem engedélyezett Fejek sorozatából a világ első számítógépes animációs filmjét készítette el Halász Jánossal, a John Halas néven akkor már világhírű rendezővel Londonban.

Heinrich Schliemann német kereskedő, amatőr régész, akit az ásó világhírű dilettánsaként is emlegettek, 1890-ben ezen a napon halt meg. Gyermekkorától fogva vonzotta a görög mitológia, annyira, hogy ez vezette arra az elhatározásra, hogy az Iliasz helyszínét, Tróját a valóságban is megkeresse. Sikerrel tárta fel Mükénét és számos kisebb égei települést is. Élete, amelyet megjelent emlékirataiban is olvashatunk, számtalan embert ejtett ámulatba. Azonban Schliemann megítélése ma is erősen ellentétes érveken alapul, az általa leírt történeteket erős forráskritikával használják fel. 1871-ben kezdte első legális trójai ásatását. Egy észak-dél irányú árkot vezetett keresztül egy dombon. Kilenc réteget azonosított abban a hitben, hogy a második legidősebb réteg (Trója 12-es réteg) volt a Homérosz által leírt város. A munka sokáig eredménytelennek bizonyult, több, mint 250.000 köbméter törmeléket mozgattak meg! Schliemann már ki is jelölte az ásatás utolsó napját: 1873. június 15.

Az utolsó előtti napon meglátott valamit, feleségével mindenkit hazaküldetett. Schliemann saját kézzel kutatott tovább azon a helyen, 28 láb mélységben, miközben a hatalmas várfal minden percben összeomlással fenyegetett, és az ásatás végre meghozta az eredményét: 9 darab aranyból és ezüstből készült csésze, 3 fejpánt, 60 csüngő és 8.750 darab színarany gyöngyszem; továbbá 6 talentumnyi ezüst és mintegy 40 bronz fegyver és egyéb eszköz került elő. A páratlan leletet rögtön Priamosz kincsével azonosította. Schliemannak sokáig nem hittek. Néhány ellenlábasa állítása szerint Schliemann egyenesen hazudott, félrevezette a közönséget, sőt, a talált kincsek nem is olyan régiek és értékesek. Hogy ezt megcáfolja, Schliemann többször is visszatért még Trójába (1878–1879-ben, 1882-ben és 1890-ben) és folytatta a feltárást. Két konferenciát tartottak Trójáról (1889-ben és 1890-ben), amelyek végre tudományosan is igazolták Schliemannt.

Cimkék

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írása