JOHANNES KEPLER, KIRÁLYHEGYI PÁL, HERMAN OTTÓ
2024. 12. 27 10:42:28..Virág-Halvax Eszter
Virág-Halvax Eszter összeállítása
December 27., János napja
Johannes Kepler német matematikus, csillagász és optikus, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit, amiket róla Kepler-törvényeknek neveznek , 1571-ben Weil der Stadt-ban született. Teológiát kezdett el tanulni Tübingenben. Az egyetemen hallott először Kopernikusz csillagászati világképéről. Eredetileg protestáns lelkész szeretett volna lenni, de – mivel ismert volt matematikai tehetsége – a Grazi Egyetemre meghívták matematikát és csillagászatot tanítani 1594 áprilisában (23 éves volt ekkor). Érdekes magyar vonatkozás, hogy 1598-tól ott tanított Pázmány Péter is. Az 1596-ban kiadott könyvében, a Mysterium Cosmographicumban Kepler az akkor ismert hat bolygó pályáját az öt platóni testtel hozta kapcsolatba. Úgy gondolta, hogy az egyes bolygópályák gömbjei között a kocka, a tetraéder, az oktaéder, a dodekaéder és az ikozaéder tartja a távolságot. Ebben a művében jelenik meg az a gondolat, hogy a bolygókat egy a Napból kiáradó erő tartja pályájukon. Ezt azzal indokolta, hogy ez az erő a Naptól távolabb gyengébb, ezért mennek lassabban a távoli bolygók. Ez az első eset, hogy valaki a bolygók mozgását valamilyen fizikai hatással próbálta magyarázni. 1604-ben megfigyelte a fényes szupernóvát, és benyomásait a De Stella nova in pede Serpentarii (A Kígyótartó lábában megjelent új csillagról) című könyvében jelentette meg. Kepler felhasználva egy másik tudós Brahe – annak rokonaitól nehezen megszerzett – adatait, kimutatta, hogy a Mars pályája nem kör, hanem ellipszis, és annak egyik gyújtópontjában van a Nap (Kepler első törvénye).
Megfigyelte azt is, hogy a bolygók a Naphoz közelebb járva gyorsabban mozognak, mint távol. Levezette a megfigyelésekből, hogy azonos idők alatt azonos területet súrol a bolygók vezérsugara (második törvény). A két törvényt az 1609-ben megjelenő Astronomia Nova (Új csillagászat) című művében közölte. Munkája során felhasználta a pergai Apollóniosz kúpszeletekről írt geometriai művét. Kepler egyik legjelentősebb munkája a Dioptrice (Optika) volt, amelyben az egész optikát tudományos szintre emelte. 1611-ben megjelent művében az általa feltalált Kepler-távcső csak mellékes dolognak tűnik a fénytöréssel és az optikai leképezéssel kapcsolatos eredményeihez képest. Leírta a szem működését is, tárgyalta a látáshibákat, valamint megmagyarázta a szemüveglencsék működését is.
Királyhegyi Pál író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró 1900-ban ezen a napon született Budapesten. Kálnay Ferenccel szerkesztette a Diákhumor című hetilapot, amelyet a tanári kar a tanárokat ért kritikák miatt hamarosan betiltott. A rajztanárral nézeteltérés miatt végül átkerült a Belvárosi Reálba, ahol 1918-ban érettségizett. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a honvédelem érdekében beállt a Vörös Hadseregbe, a 28-as rohamszázadba került. Horthy Budapestre bevonulása után nem kívánt Magyarországon maradni, elhatározta, hogy az Amerikai Egyesült Államokba emigrál. Bécsbe, majd Triesztbe utazott tovább. Egy helyi kocsmában megismerkedett Vidor Károly színésszel, akivel egy ideig együtt lakott, és dolgozott, előbb megismerkedési helyükön, majd a tengerparton hordárként. Megismerkedtek egy magyar tiszttel, aki egy Amerikába tartó hajó fenekén elrejtette őket. A majdnem egy hónapos út után megérkeztek New Yorkba. Az Amerikai Egyesült Államokban volt pincér, liftes fiú, nyúlbőrgyári munkás, banki alkalmazott, és magyar nyelvű újságokba írt cikkeket. Alkalmi munkákból élt. Statisztált Hollywoodban, majd forgatókönyveket írt. 1931-ben tért haza. A Pesti Napló munkatársa lett. Cikkei a Színházi Életben és az Új Időkben is megjelentek. 1938–1941 között Angliában élt, a Daily Telegraphnál dolgozott. 1944-ben deportálták Auschwitzba. 1945-ben térhetett haza. 1946-tól a budapesti kabaréknak írt jeleneteket. Humoreszkjei a Ludas Matyiban és a Képes Figyelőben jelentek meg. 1951-ben kitelepítették Adácsra. 1952-től a pesti kabaré újra játszotta jeleneteit. 1956-ban Amerikába ment.
Ezen a napon halt meg 1914-ben Herman Ottó természetkutató, zoológus (ornitológus, ichthiológus, arachnológus), néprajzkutató, régész és politikus. Sokoldalúsága előtt tisztelegve az utolsó magyar polihisztornak és a madarak atyjának is nevezték. Miskolcon kezdte iskoláit, és fiatal kora ellenére majdnem beállt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc katonái közé. A szabadságharc leverése után a bécsi politechnikumban mérnöknek tanult, de ezt családi okok miatt nem tudta befejezni. Bécstől is meg kellett válnia, hiszen nem jelent meg a kötelező sorozáson, ezért büntetésből 13 évre besorozták katonának, ahonnan csak nagy szerencsével tudott hamarabb leszerelni. Nem volt diplomája, de mégis korának egyik jelentős természettudósa és a kiegyezés utáni magyar politikai élet fontos közszereplője lett. Újságíróként és országgyűlési képviselőként a polgári haladás útján járt és Kossuth Lajos eszmei világát követte. Az autodidakta tudós gyűjtőmunkái mellett rengeteget tanult és eredményeit rendszeresen közzétette. Talán legnépszerűbb műve A madarak hasznáról és káráról című könyv. Nevéhez fűződik a magyar őskőkorszak-kutatás és a magyar tudományos barlangkutatás megindítása, mivel a Miskolcon talált szakócák alapján ő állította elsőként, hogy éltek ősemberek Magyarország területén.
Termékeny természetrajzi írói munkássága mellett tudományszervezőként is jeleskedett. 1877-ben alapította és tíz évig szerkesztette a Természettudományi Füzeteket. 1893-ban alapította és haláláig szerkesztette a ma is megjelenő Aquila madártani folyóiratot. Közzétett tanulmányai közül több mind a mai napig forrásként is használható. A Magyar Ornitológiai Központ alapító igazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd később elnöke. 1879 és 1886 között az Országgyűlés munkájában függetlenségi párti képviselőként vett részt. A természettudomány érdekében végzett munkássága elismerésre méltó, politikusi tevékenysége jelentős és mindezek mellett az igényes ismeretterjesztés egyik magyarországi megteremtője volt.
