CARTIER, APÁCZAI CSERE JÁNOS, MATISSE

Virág-Halvax Eszter összeállítása

December 31., Szilveszter napja

1491-ben ezen a napon született Jacques Cartier, francia felfedező, a kanadai Szent Lőrinc-folyónak és környékének, valamint számos szigetnek a felfedezője, Kanada névadója. 1532-ben Jean Le Veneur, Saint-Malo püspöke és Mont-Saint-Michel apátja javasolta I. Ferenc francia királynak, hogy küldjön expedíciót az Újvilágba az Indiába és Kínába vezető átjáró megkeresése végett. Cartier az északnyugati átjárót keresve indult útnak 1534 áprilisában két hajóval, összesen 61 fővel a fedélzeten. Húsz nappal később érkezett meg Újfundland partjaihoz, a Szent Lőrinc-folyó torkolatához. Az indiánok a szárazföld belseje felől érkeztek, fókára vadásztak. Ezen az útján magát a Szent Lőrinc-folyót még nem fedezte fel. Július 4-én érkezett a Gaspé-félszigethez, ahol az őt kísérő  francia pap a partra éréskor hálaadó szentmisét mutatott be, Cartier pedig a francia királyság nevében birtokba vette a földet. A félsziget mentén továbbhajózva elérte a Gaspé-öblöt. Több mint 200 irokéz indián halászott ezen a részen; ők Stadacona indián faluból érkeztek. Kanada, mint földrajzi név ebben az időben jelent meg első alkalommal, Cartier úti beszámolójában. A szó eredete az irokéz falvak nevéből származik, a falvakat Kanatának nevezték, melyet Cartier az egész terület nevének értelmezett. Cartier július 24-én bejelentette a francia igényt a területre. A 30 láb hosszú keresztet, melyet a Pointe-Penouille helyen állított fel, rossz szemmel nézte Donnacona, az irokézek törzsfőnöke.

Félve a kapcsolat megromlásától, Cartier azt hazudta a keresztre, hogy csak egy jelentéktelen jelzés. Ezek után az indiánokkal való kapcsolata barátságosnak volt mondható. Donnacona kezdetben azt gondolta, hogy a franciák víz alatt élnek és faházban laknak. Amikor keresztet állított Saint-Servannál és az Île Brionnál, az indiánok számára egyértelművé vált, hogy ez nem csak jelentéktelen valami, hanem célt szolgálhat, a territórium kijelölését. Donnacona törzsfőnök Cartier-hez indult tiltakozni a bátyjával és három fiával. A franciák ezután kényszerítették az irokézeket, hogy a hajójukra menjenek. Cartier olyan sikeresen megnyugtatta őket, hogy Donnacona beleegyezését adta, hogy két fia, Dom Agaya és Taignoagny elmehessen velük a hajóval, Cartier-nek csak azt kellett megígérnie, hogy visszatérnek. A megegyezést közös ünnepi lakomával pecsételték meg. Mivel felfedezései az északnyugati átjáró megtalálása reményével kecsegtettek, Cartier hamarosan elkezdhetett készülni második utazására a mai Kanada partjaihoz. Az indiánokkal kötött szövetség, valamint a franciául gyorsan megtanuló két indián fiú mind segítette az előkészületek felgyorsulását. Már október 30-a előtt döntöttek a második expedíció elindításáról a teljes felfedezéshez. I. Ferenc király 3000 livre összeggel járult hozzá az expedíció költségeihez. Donnacona fiai, Dom Agaya és Taignoagny elkísérték őt a második expedíción a Szent Lőrinc-folyóhoz. Cartier összesen három expedíciót vezetett Kanadába.

1659-ben ezen a napon hunyt el Apáczai Csere János, erdélyi magyar filozófus, természettudós, filozófiai és pedagógiai író, a hazai művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője, aki a közt szolgáló tevékenységében harmóniát teremtett erdélyi, magyar, európai és egyetemes emberi értékek között. A tehetséges ifjú tanulmányait 1648 nyarától – a református egyház ösztöndíjasaként – hollandiai egyetemeken kezdte. A franekeri egyetem után Leidenben, Utrechtben és Harderwijkben tanult, ahol a keleti nyelveken kivűl egyéb tudományokban is bővítette ismereteit. Közben utazást tett angol, francia és belga földön. Tanulóévei alatt behatóan foglalkozott a hollandiai szellemi élettel, az Angliából beáramló puritán nézetekkel, Ramus és Descartes filozófiájával. 1651-ben az újonnan alapított harderwijki egyetemen teológiai doktori szigorlatot tett. Ő lett az egyetem első doktora. A disszertációjának tárgya az első ember bűnbeesése. 1651-ben megnősült; Aletta van der Maet jómódú polgárlányt vette feleségül. Apósa házában kezdte meg első nemzeti nyelvű enciklopédiánk előmunkálatait. 1652 őszén hozzákezdett a Magyar Encyclopaedia megszövegezéséhez. Ekkor kapta meg Csulai György püspök Erdélybe hazahívó levelét. 1653 nyaráig megszerkesztette és nyomdába adta műve elkészült fejezeteit, majd feleségével és időközben született gyermekével hazaindult, s 1653. augusztus 29-én a nagy multú szellemi központba, Gyulafehérvárra érkezett. II. Rákóczi György fejedelem a gyulafehérvári kollégium tanárának nevezte ki, ahol a bölcsesség tanulásáról tartotta meg székfoglaló beszédét. A költészet tanszékét elfoglalva ezenkívül gondolkodástant, ékesszólást, héber és görög nyelvet, valamint latin klasszikusokat tanított. 

1654-ben kinyomtatta a Magyar Logikátska című (az akkor 9 éves I. Rákóczi Ferencnek ajánlott) tankönyvét, hozzákötött tanácsaival a tanulásban elcsüggedt ifjaknak. 1655-ben pedig már a Magyar Encyclopaedia kinyomtatott példányait is kézbe vehette. De ahogy kibontakozott hatalmas iramú szellemi tevékenysége, úgy fokozódott haladó gondolataival szemben az uralkodó körök haragja. 1655. szeptember 24-én a záróvizsgán Basirius Izsák, a kivégzett I. Károly angol király volt udvari papja, a fejedelem jelenlétében nyilvános vitát provokált. Apáczai kiállt eszméi, a haza szellemi haladásának ügye mellett. Ezért II. Rákóczi György büntetésül a leégett kolozsvári kollégiumba helyeztette át. 1656-ban Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól címen és témáról mondta el beköszöntő beszédét. A kolozsvári kollégiumban végzett iskolateremtő munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsay Ákos fejedelem is nagyra értékelte. 1658-ban feljebb lépett kezdeményezéseiben, Barcsay Ákos fejedelem elé egy erdélyi magyar felsőoktatási tanszervezet tervét terjesztette.  Azonban a magyar akadémia eszmei alapkőletételénél tovább nem juthatott. Hatalmas sodrású lázas tevékenységét 34 éves korában tüdőbaj szakította félbe.

1869-ben ezen a napon született Henri Matisse francia festőművész, a 20. századi festészet egyik legjelentősebb alakja; a fauves-ok („vadak”) festészeti mozgalma – az impresszionizmus után – a legfontosabb lépés volt a modern festészet történetében. A fauve-ok a színek térhatást keltő tulajdonságait kutatták. Lemondtak a perspektíva alkalmazásáról. A kép felületén kétdimenziós, tiszta színfoltokat alkalmaztak. Matisse a modern festészet történetében Cézanne után és Picasso előtt a legnagyobb hatású festő volt. 1903-ban részt vett az első Őszi Szalonon, képeivel gyakran felháborodást keltve. 1912-ben Morozov, orosz műgyűjtő vásárolt tőle először. Morozovnak és Scsukinnak hála Moszkvában, a Puskin Múzeumban ma 48 Matisse-festmény látható.  1882 – 1887 humán gimnáziumba járt, majd két évig jogot tanult Párizsban és diplomát szerzett. 1889-ben ügyvédbojtár lett, azonban a következő év nyarától vakbélgyulladás következtében majdnem egy évig ágyban kellett feküdnie. A kórházban a szomszéd ágyon egy szövetgyáros ember képes levelezőlapok után tájképeket festett, ami nagyon tetszett Matisse-nak. Az ötlet édesanyjának is annyira megtetszett, hogy legközelebbi látogatásakor festőkészlettel ajándékozta meg fiát, hogy ne unatkozzon.

A 20 éves ifjúban fellángolt a festészet iránti szenvedély. Amikor hazakerült a kórházból, otthon a lábadozása alatt is folytatta a festést. (E vonzalom már régebben is lappanghatott benne, mert már ügyvédbojtárként beiratkozott egy rajziskolába, ahol leendő textiltervezőket tanítottak. Az oktatás reggelente héttől nyolcig folyt egy épület padlásterében.) Szomszédja, Emile Wéry festő által fedezte fel magának Matisse az impresszionizmust. Ebben a stílusban festette 1897-ben a Terített asztal című képét, mely miatt sokan támadták. Még Moreau-nak, a tanárjának sem tetszett, mert ő inkább a szimbolista stílust szerette, de mégis megvédte tehetséges tanítványa munkáját a felháborodott bírálókkal szemben. Egy évvel később, 1898-ban otthagyta a főiskolát, feleségül vette 4 éves kislánya anyját. Elutaztak Londonba, hogy megnézzék William Turner festményeit. Hazatérve Párizsba Matisse röviddel később Korzikára utazott tovább, s a tavaszt és a nyarat ott töltötte. Itt támadt fel a dél iránti szenvedélye. Korzikán kis méretű tájképeket, csendéleteket és enteriőröket festett. A Földközi-tenger fénye új ragyogással töltötte meg színeit.

Cimkék

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írása